1

- Rajt! - kiabál Dylan, hogy a kocsiban is halljam. Tövig nyomom a gázt, miközben Liam is elindul. Fehér-fekete Dodge-m egyre jobban lehagyja Liam Bugatti-ját, amin már meg sem lepődök. Élesen vettem be a kanyarokat, hátha a fiút le tudom kicsit sodorni, de teljes ellenállást mutatott a kocsim ellen.

- Hogy állsz? - kérdezi Craig a mikrofonon keresztül.

- Szarul. Pont mögöttem van. - nézek a visszapillantóba.

- Nitró.

- Mi?

- Adj nitrót. - feleli.

- Hülye vagy?! Csupa víz az út.

- Vagy ez vagy a veszteség. Márpedig te nem arról vagy híres.

- Cseszhetem, ha még nem cseréltem le a gumikat. Totál el vannak kopva. - tartom továbbra is előnyt, s közben igyekszem úgy irányítani a kocsit, hogy Liam ne előzhessen.

- Fenébe is. - hallom csapkodását.

- Figyelj C. Ne aggódj. Megoldom.

- Remélem is, mert kiraklak a csapatból, ha egy kis kezdő szarházi lealáz. - kiabál. Ennyi kellett nekem. Gondolkodás nélkül tenyerelek a turbó gombra, és még erősebben markolom a kormányt, miközben azon imádkozom, hogy kibírják a kerekeim. A visszapillantóba nézek, és örömmel veszem észre, hogy Liam kocsija kikerült a képből. Befordulok a célba, amikor a kocsim megcsúszik. Kétségbeesetten lépek a fékre, majd a gázra. Próbálom egyenesbe hozni a kocsimat, de nem sikerül. Életem filmje lepereg előttem, amikor egy fekete Marussia tűnik fel, és megtolja balra a kocsim hátulját, Liam pedig a kocsija farával tartja az autóm elejét. Hirtelen az sem tudom, mit csináljak, így hát a gázra taposok és otthagyom megmentőimet. A célvonalon áthajtva hirtelen fékezek, a Dodge-m hátulja kicsúszik, így szembekerülök a másik két kocsival. A tulajdonosok kiszállnak, hátsó felükkel a motorháztetőt támasztják.

- Elment az eszetek?! - tipegek eléjük a magas sarkúmban.

- Inkább köszönd meg, hogy segítettünk. - szól a fekete hajú.

- Ura voltam a helyzetnek. - vágom csípőre a kezem és lábammal idegesen dobolok.

- Láttuk. - nevet Liam. - Figyelj, csak.... - kezdi, de Craig félbeszakítja.

- Brook, mégis mi a franc volt ez? - von kérdőre.

- Mondtam már. - forgatom meg a szemeimet. - Nem cseréltem le a kerekeket, mert késett a kamion. Nem volt időm.

- Nem volt időd? - fortyog. - Tudtad, hogy beavatás van. Tudtad jól. Erre te ideállítasz kopott kerekekkel.

- Fogd már fel, hogy sajnálom! - ordítom.

- Az utolsó esélyed volt, kislány. Az utolsó. - bökdös felém a mutatóujjával.

- Oké. - sóhajtok.

- Holnap este 11-kor legyél a pihenőhelyen. Cosmo beszélni akar veled. - teszi még hozzá.

- Rendben. Ennyi? - emelem rá a tekintetem.

- Igen, ennyi. A műhelyben vannak a kerekek.

- Oké. Kösz. - bólintok, majd a fiúk felé fordulok. - Nos, kiakartok gúnyolni, vagy mehetek a dolgomra?

- Menj csak. Majd innen nézünk. - int Zayn. Ravasz mosollyal az arcomon fordulok meg, és a kocsimhoz érve lekapom a felsőm, majd kibújok magas sarkúmból és a nadrágomból is. A szemem sarkából látom a fiúk tágra nyílt szemeit, de folytatom. Az anyósülésre hajolva kiveszem az overálom, magamra húzom, majd belebújok a fekete trikómba, összefogom a hajam és elpakolva a cuccaimat állok be a kocsival a műhelybe. Pont a hátsó kereket csavaroztam le, amikor megpillantottam Cosmo kocsiját. Nagyot sóhajtva hagyom abba tevékenységemet, és az overall farzsebébe gyűrött kendőbe megtörlöm a kezem.

- Szia Édes. - közeledik felém. Cosmo-ról azt kell tudni, hogy ő vett be a csapatba. Ő volt a legjobb. A megjelenésemig. Aztán jöttem én, és első alkalommal, a beavatáskor legyőztem. Azóta pedig a barátnője vagyok. Nem mondanám kényszernek, inkább érdek kapcsolatnak.

- Szia. - nyomok egy puszit a szájára.

- Na! Csak ennyi? - tárja szét karjait, majd magához húz, és megcsókol.

- Bocs, de dolgom van. - bökök fejemmel a kocsim felé.

- Segítek. - indul meg a kocsi felé, de gallérjánál fogva visszatartom.

- Kösz Baba, de nem kell. Craig úgyis vár az újoncokkal. - puszilom meg az arcát.

- Hányan?

- Négyen. Az egyik ír.

- Mit? - rázza a fejét, mire elnevetem magam.

- Nem úgy te buta. Onnan jött.

- És az ki a faszt érdekel? - vágja a képembe.

- Csak mondtam. - távolodom el tőle, nehogy megismétlődjön a múltkori.

- Csak ne mondjad. - lök rajtam egyet, majd beszáll a kocsiba és elhajt. Az ilyeneket én már nem tudom, mit tegyek vele ilyenkor. Az önvédelem óráknál többet nem tudok tenni ez ellen. Így csak sóhajtva félig visszatűrtem a rongyot farzsebembe, és visszatértem a kocsihoz. Kicseréltem a kerekeket, majd befeküdtem alá, hogy leellenőrizzem a csöveket. Mivel mindent rendben találtam, így kimásztam a járgány alól. Ijedtem ugrottam egyet.

- Jézus! Te mit keresel itt? - vonom fel a szemöldököm.

- Nagyon szexi vagy ebbe az overallban. - mondja, majd jelentőség teljesen végig mér.

- Miért vagy itt? - ismétlem magam ügyet sem vetve előző kijelentésére.

- Csak gondoltam taníthatnál pár trükköt Cosmo ellen. Holnap ő lesz velem a beavatáson. - von vállat.

- Na persze. Hogy kitegyenek a csapatból. - támaszkodom a kocsimnak.

- Senkinek nem kell megtudnia. - nevet.

- Oho... - gondolkodom el. - Akkor sem. - bökök felé, és megfordulva leengedem a kocsimat. Gyorsan kinyitom az ajtót, és visszaveszem az normál szettemet, ami egy sötét farmerből, egy direkt bővebb és hosszabb pólóból, egy bőrdzsekiből és egy fekete magas sarkúból áll. Fő a stílus.