2

- Késtél! - pillant az órájára Craig, amikor mellé érek.

- 3 perc. Istenem - forgatom a szemem.

- Cosmo bent vár - int az épület felé, és arrébb áll. Sóhajtva indulok be, majd köszönve a kétajtós szekrényeknek sétálok a bunkerig.

- Szia Baby! - áll fel Cosmo és egy hosszú csókkal köszönt.

- Szia - viszonzom és összekulcsolva ujjainkat ülök le a kanapéra, Zayn-ékkel szemben. A fiúk tágra nyílt szemekkel figyelnek, de mit sem törődve velük kezdem vizsgálgatni a körmöm, mely koromfekete az autó fáradt olajától.

- Hallod Baby? - fordul felém Cosmo.

- Mit?

- Ma te vagy a soros.

- Na nem. Felejtsd el. Gyilkosság volt. Ilyenkor nyüzsögnek a rendőrök - ellenkezek.

- Nem érdekel. Vagy elhozod az anyagot, vagy repülsz - ajánlja fel a két lehetőséget, és én az elsőt választom - A fiúk is mennek.

- Minek? - horkanok fel.

- Hogy neked legyen mit kérdezned! - rivall rám és keze nagyot csattan arcomon.

- Hol van? - sóhajtok.

- A Fleet Street-i sikátornál. Tizenegykor - diktálja le a címet és az időpontot, majd csókot nyom ajkaimra és ott hagy. Én az órámra pillantok, és rájövök, hogy még csak negyed kilenc.

- Fél tizenegykor itt. Ha késtek, repültök - veszem szigorúra a formát, csak hogy ne lássák mennyire zavar amit Cosmo művel velem.

- Itt leszünk - bólint Zayn. Végig nézek a társaságon és rájövök, hogy a szőke és göndör tagot nem is ismerem. - Ti kik vagytok? - vonom fel a szemöldököm.

- Én Harry, ő pedig Niall - áll fel a göndör és nyújtja a kezét, de én továbbra is felvont szemöldökkel bámulom.

- Fél tizenegy - ismétlem az időt és kitipegek.

- Mi volt? - állít meg David, az egyik két ajtós szekrény.

- Semmi - felelem, mire csak felemeli a kezét és egy bocsánatkérő mosolyt villant. Ez tetszik. Beszállok a kocsiba és hazamegyek. Jobb dolgom úgysincs.

- Brook! - rohan elém Jasmine.

- Szia manó! Mi a helyzet? - emelem fel és egy cuppanós puszit nyomok az arcára.

- Anyu megint olyan pirosat ivott - suttogja.

- Bántott? - önti el az agyam a düh.

- Nem. Elfutottam - kuncog. Gyerek még. Nem érti a dolgok súlyát.

- Ügyes vagy - simítom meg méz szőke haját és a konyhába menve leültetem a pultra - Mit kérsz enni Jas?

- Brooklyn Danielle Darwin! - hallom anyám hangját, mire nagyot sóhajtva csukom be a hűtőt. Jasmine-ra nézek, akinek szeme megtelik könnyel, de csak bátorítóan rámosolygok és anyámhoz megyek. - Hol voltál? - néz rám alkoholtól zavaros tekintettel. - Dolgom volt.

- Reggeltől este kilencig? - ordít.

- Igen. Emily áthívott - felelem teljes nyugodtsággal.

- Tényleg? Emily anyja nem ezt mondta! - ordít továbbra is és keze arcomon csattan, majd hajamba markol és a falba kezdi verni a fejem - Kis taknyos. Hát ezt érdemlem?! Hogy hazudj nekem?!

- Igen. Csak gondolkodj el - lököm a földre, majd megragadom a tárcáját és rácsapom az ajtót. A konyhába érve felkapom Jas-t, felöltöztetem és beültetem a kocsiba, a rózsaszín ülésébe.

- Hova megyünk? - kérdezi vékonyka hangján.

- Elviszlek a a bunkiba, mert nekem dolgom lesz. Majd két bácsi vigyáz rád. Csak előtte veszünk neked nasit - nézek az órámra. Háromnegyed kilenc. Időben vagyunk. Megcélzom a legközelebbi Tesco-t és a kicsi lányt a hónam alá kapva dobálom a kosárba a legolcsóbb nasikat.

- Kell még valami? - jártatom a tekintetem ide-oda soron, hátha látok valami értelmeset.

- Nem - feleli teljes meggyőződéssel.

- Oké, akkor menjünk - felelem, mivel az órám már fél tízet mutat, és lesz egy fél óra, mire innen odaérünk. A kasszánál fizetek, majd bedobálom a hátsó ülésre a csomagokat Jas mellé. Lassan hajtok, ami nem megszokott tőlem, de gondolkodnom kell.

- Brook! - kiált fel Jasmin, mire megrázom a fejem és hirtelen taposok a fékre.

- Jól vagy? - fordulok hátra hozzá kihasználva a piros lámpát.

- Ühüm - dünnyögi és elnyom egy ásítást.

- Aludj, oké?

- Ühüm - dünnyögi újra és feje abban a pillanatban lebicsaklik, már csak szuszogását hallom. Mosolyogva fordulok vissza és lépek a gázra. Negyed óra múlva célba érünk. Leállítom a motort, megfogom Jas-t és a szatyrokat, majd mielőtt bemennék az ajtón odaszólók David-nek.

- Ha megjönnek a fiúk gyere be. Te fogsz vigyázni a húgomra. Ha egy haja szála is meggörbül, kicsinállak - szűrőm a fogaim közt és belököm az ajtót. Lerakom Jas-t az egyik kanapéra, én pedig ledőlök a másikra és elnyom az álom.

- Brook! Ébredj. Mennünk kell! - szólongat valaki. Kinyitom a szemem és Zayn mosolygós arca fogad - Aranyos vagy, amikor alszol.

- Kussolsz, ugye? - állok fel és megigazítom a ruhám - Ne keltsd fel. Ha felkel add oda neki a cumiját, takard be és hagyd. Érthető voltam? - adom ki a parancsot David-nek, aki csak bólint, hogy értette. Én elégedett mosollyal az arcomon és Zayn-nel a nyomomban megyek ki. Liam Bugatti-ján, és Zayn Marussia-ján kívül áll még kint egy sport Opel Niall-el, és egy fekete Ferrari Harry-vel.

- Jó kis autók - biccentek, majd beülök a kocsimba és kesztyűtartóból előveszem a fekete full cap-omat és a pisztolyomat. Fogalmam sincs milyen márka vagy egyáltalán. Cosmo adta. Nem értek a fegyverekhez. Kiengedem a kéziféket, kifarolok és elindulok a Feelt Street felé, ahol remélem Louis vár és nem a másik pöcsfej. A fiúk libasorban jönnek mögöttem, ügyesen előzve. Kicsit gyorsítok, amikor elhaladunk a rendőrök mellett, majd sávot váltok. Csak a biztonság kedvéért. Mégsem a belső sávban kellene száguldoznom. Egy negyed órás út után megérkezünk, én pedig befarolva leparkolok, hogyha netán idetalálnak a rendőrök rögtön mehessek. Kiszállok a kocsiból, és a pisztolyt berakom a nadrágomba, majd a fiúkkal besétálok a sikátorba. Louis már ott van.

- Brooklyn - biccent.

- Louis - viszonzom, majd kezébe nyomnám a pénzt, miután zsebre raktam a cuccot, amikor a rendőrök ellepik a helyet.

- Vissza a bunkiba. Zayn, te majd bejössz velem, a többiek kint várakoznak - adom ki az utasításokat, és beülök a kocsiba. Azonnal a gázra lépek. Zayn szorosan mögöttem jön. A másik két fiú próbálja elterelni a zsaruk figyelmét, de túl régóta akarnak elkapni engem ahhoz, hogy mos futni hagyjanak. Benyomom a nitrót és bólintok a visszapillantóba a mögöttem lévő fiúnak, hogy tegyen hasonló képpen. Szlalomozunk a kocsik között párral össze is koccanunk, de most ez érdekel a legkevésbé. Behajtok a bunki udvarába, de nem állítom le a motort, csak kipattanok belő, és magammal rángatom Zayn-t.

- Itt a húgom. Ültesd be a kocsiba és vidd magaddal. Reggel nyolcra gyere vissza, ha nem vagyok itt, küldd be Renée-t jó sok pénzzel. Igyekszem - nyomom kezébe a húgomat, majd útjára indítom. Még gyorsan el rakom az anyagot, hogy ha be is jutnak ide, legalább a kokót ne találják. Kilépek az ajtón, amikor egy fegyvert szegeznek a fejemhez.

- Brooklyn Darwin. Letartóztatom kokain kereskedelem gyanújával és többszörös ellenállás vádjával. Jogában áll hallgatni és ügyvédet fogadni. Minden, amit mondd felhasználható Ön ellen a bíróságon. Hozzáfűzni való? - kérdezi a nyomozó.

- Nincs - morgom. A bilincs kattan a kezem, Zayn pedig pont akkor hajt el, amikor a nyomozó a kezemnél fogva a kocsijához vezet. Jasmin szemeiből folynak a könnyek, Zayn pedig a bal kezét kormányra fektetve hajt ki, feltűnés nélkül. Utána Harry és Niall. Fasza mondhatom.