- Késtél!
- pillant az órájára Craig, amikor mellé érek.
- 3 perc.
Istenem - forgatom a szemem.
- Cosmo
bent vár - int az épület felé, és arrébb áll. Sóhajtva indulok be, majd
köszönve a kétajtós szekrényeknek sétálok a bunkerig.
- Szia
Baby! - áll fel Cosmo és egy hosszú csókkal köszönt.
- Szia -
viszonzom és összekulcsolva ujjainkat ülök le a kanapéra, Zayn-ékkel szemben. A
fiúk tágra nyílt szemekkel figyelnek, de mit sem törődve velük kezdem vizsgálgatni
a körmöm, mely koromfekete az autó fáradt olajától.
- Hallod
Baby? - fordul felém Cosmo.
- Mit?
- Ma te
vagy a soros.
- Na nem.
Felejtsd el. Gyilkosság volt. Ilyenkor nyüzsögnek a rendőrök - ellenkezek.
- Nem érdekel.
Vagy elhozod az anyagot, vagy repülsz - ajánlja fel a két lehetőséget, és én az
elsőt választom - A fiúk is mennek.
- Minek?
- horkanok fel.
- Hogy
neked legyen mit kérdezned! - rivall rám és keze nagyot csattan arcomon.
- Hol
van? - sóhajtok.
- A Fleet
Street-i sikátornál. Tizenegykor - diktálja le a címet és az időpontot, majd
csókot nyom ajkaimra és ott hagy. Én az órámra pillantok, és rájövök, hogy még
csak negyed kilenc.
- Fél
tizenegykor itt. Ha késtek, repültök - veszem szigorúra a formát, csak hogy ne
lássák mennyire zavar amit Cosmo művel velem.
- Itt
leszünk - bólint Zayn. Végig nézek a társaságon és rájövök, hogy a szőke és
göndör tagot nem is ismerem. - Ti kik vagytok? - vonom fel a szemöldököm.
- Én
Harry, ő pedig Niall - áll fel a göndör és nyújtja a kezét, de én továbbra is
felvont szemöldökkel bámulom.
- Fél
tizenegy - ismétlem az időt és kitipegek.
- Mi
volt? - állít meg David, az egyik két ajtós szekrény.
- Semmi -
felelem, mire csak felemeli a kezét és egy bocsánatkérő mosolyt villant. Ez
tetszik. Beszállok a kocsiba és hazamegyek. Jobb dolgom úgysincs.
- Brook!
- rohan elém Jasmine.
- Szia
manó! Mi a helyzet? - emelem fel és egy cuppanós puszit nyomok az arcára.
- Anyu
megint olyan pirosat ivott - suttogja.
-
Bántott? - önti el az agyam a düh.
- Nem.
Elfutottam - kuncog. Gyerek még. Nem érti a dolgok súlyát.
- Ügyes
vagy - simítom meg méz szőke haját és a konyhába menve leültetem a pultra - Mit
kérsz enni Jas?
-
Brooklyn Danielle Darwin! - hallom anyám hangját, mire nagyot sóhajtva csukom
be a hűtőt. Jasmine-ra nézek, akinek szeme megtelik könnyel, de csak bátorítóan
rámosolygok és anyámhoz megyek. - Hol voltál? - néz rám alkoholtól zavaros
tekintettel. - Dolgom volt.
-
Reggeltől este kilencig? - ordít.
- Igen.
Emily áthívott - felelem teljes nyugodtsággal.
-
Tényleg? Emily anyja nem ezt mondta! - ordít továbbra is és keze arcomon
csattan, majd hajamba markol és a falba kezdi verni a fejem - Kis taknyos. Hát
ezt érdemlem?! Hogy hazudj nekem?!
- Igen.
Csak gondolkodj el - lököm a földre, majd megragadom a tárcáját és rácsapom az
ajtót. A konyhába érve felkapom Jas-t, felöltöztetem és beültetem a kocsiba, a
rózsaszín ülésébe.
- Hova
megyünk? - kérdezi vékonyka hangján.
-
Elviszlek a a bunkiba, mert nekem dolgom lesz. Majd két bácsi vigyáz rád. Csak
előtte veszünk neked nasit - nézek az órámra. Háromnegyed kilenc. Időben
vagyunk. Megcélzom a legközelebbi Tesco-t és a kicsi lányt a hónam alá kapva
dobálom a kosárba a legolcsóbb nasikat.
- Kell
még valami? - jártatom a tekintetem ide-oda soron, hátha látok valami
értelmeset.
- Nem -
feleli teljes meggyőződéssel.
- Oké,
akkor menjünk - felelem, mivel az órám már fél tízet mutat, és lesz egy fél
óra, mire innen odaérünk. A kasszánál fizetek, majd bedobálom a hátsó ülésre a
csomagokat Jas mellé. Lassan hajtok, ami nem megszokott tőlem, de gondolkodnom
kell.
- Brook!
- kiált fel Jasmin, mire megrázom a fejem és hirtelen taposok a fékre.
- Jól
vagy? - fordulok hátra hozzá kihasználva a piros lámpát.
- Ühüm -
dünnyögi és elnyom egy ásítást.
- Aludj,
oké?
- Ühüm -
dünnyögi újra és feje abban a pillanatban lebicsaklik, már csak szuszogását
hallom. Mosolyogva fordulok vissza és lépek a gázra. Negyed óra múlva célba
érünk. Leállítom a motort, megfogom Jas-t és a szatyrokat, majd mielőtt
bemennék az ajtón odaszólók David-nek.
- Ha
megjönnek a fiúk gyere be. Te fogsz vigyázni a húgomra. Ha egy haja szála is meggörbül,
kicsinállak - szűrőm a fogaim közt és belököm az ajtót. Lerakom Jas-t az egyik
kanapéra, én pedig ledőlök a másikra és elnyom az álom.
- Brook!
Ébredj. Mennünk kell! - szólongat valaki. Kinyitom a szemem és Zayn mosolygós
arca fogad - Aranyos vagy, amikor alszol.
-
Kussolsz, ugye? - állok fel és megigazítom a ruhám - Ne keltsd fel. Ha felkel
add oda neki a cumiját, takard be és hagyd. Érthető voltam? - adom ki a
parancsot David-nek, aki csak bólint, hogy értette. Én elégedett mosollyal az
arcomon és Zayn-nel a nyomomban megyek ki. Liam Bugatti-ján, és Zayn
Marussia-ján kívül áll még kint egy sport Opel Niall-el, és egy fekete Ferrari
Harry-vel.
- Jó kis
autók - biccentek, majd beülök a kocsimba és kesztyűtartóból előveszem a fekete
full cap-omat és a pisztolyomat. Fogalmam sincs milyen márka vagy egyáltalán.
Cosmo adta. Nem értek a fegyverekhez. Kiengedem a kéziféket, kifarolok és
elindulok a Feelt Street felé, ahol remélem Louis vár és nem a másik pöcsfej. A
fiúk libasorban jönnek mögöttem, ügyesen előzve. Kicsit gyorsítok, amikor
elhaladunk a rendőrök mellett, majd sávot váltok. Csak a biztonság kedvéért.
Mégsem a belső sávban kellene száguldoznom. Egy negyed órás út után
megérkezünk, én pedig befarolva leparkolok, hogyha netán idetalálnak a rendőrök
rögtön mehessek. Kiszállok a kocsiból, és a pisztolyt berakom a nadrágomba,
majd a fiúkkal besétálok a sikátorba. Louis már ott van.
-
Brooklyn - biccent.
- Louis -
viszonzom, majd kezébe nyomnám a pénzt, miután zsebre raktam a cuccot, amikor a
rendőrök ellepik a helyet.
- Vissza
a bunkiba. Zayn, te majd bejössz velem, a többiek kint várakoznak - adom ki az
utasításokat, és beülök a kocsiba. Azonnal a gázra lépek. Zayn szorosan
mögöttem jön. A másik két fiú próbálja elterelni a zsaruk figyelmét, de túl
régóta akarnak elkapni engem ahhoz, hogy mos futni hagyjanak. Benyomom a nitrót
és bólintok a visszapillantóba a mögöttem lévő fiúnak, hogy tegyen hasonló képpen.
Szlalomozunk a kocsik között párral össze is koccanunk, de most ez érdekel a
legkevésbé. Behajtok a bunki udvarába, de nem állítom le a motort, csak
kipattanok belő, és magammal rángatom Zayn-t.
- Itt a húgom.
Ültesd be a kocsiba és vidd magaddal. Reggel nyolcra gyere vissza, ha nem
vagyok itt, küldd be Renée-t jó sok pénzzel. Igyekszem - nyomom kezébe a húgomat,
majd útjára indítom. Még gyorsan el rakom az anyagot, hogy ha be is jutnak ide,
legalább a kokót ne találják. Kilépek az ajtón, amikor egy fegyvert szegeznek a
fejemhez.
-
Brooklyn Darwin. Letartóztatom kokain kereskedelem gyanújával és többszörös
ellenállás vádjával. Jogában áll hallgatni és ügyvédet fogadni. Minden, amit
mondd felhasználható Ön ellen a bíróságon. Hozzáfűzni való? - kérdezi a
nyomozó.
- Nincs - morgom. A bilincs kattan a kezem, Zayn pedig
pont akkor hajt el, amikor a nyomozó a kezemnél fogva a kocsijához vezet.
Jasmin szemeiből folynak a könnyek, Zayn pedig a bal kezét kormányra fektetve
hajt ki, feltűnés nélkül. Utána Harry és Niall. Fasza mondhatom.